„Ne félj, csak higgy!” (Mk 5, 36) – Márk evangéliuma egyik legdrámaibb történetének kulcsmondata ez. Egy rettegő édesapa félelmére adott válasz ez Jézustól. Retteg az apa, mert a lánya van veszélyben. Ha nem érnek oda Jézussal időben, félő, hogy meghal a gyermek. Majd jön egy asszony, aki feltartja, és jön egy küldöttség is, akik elmondják, amit nem akart hallani:

Leányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert?

Jézus pedig ezzel a fenti mondattal válaszol. Meghökkentő, megrendítő, meglepő – és még kereshetnénk a szavakat.

De miért pont ez a mondat? Miért pont ez lett ennek az idei ifitalálkozónak a jelmondata, Igéje, vezérfonala? A válasz nagyon triviális: egyszer, még januárban, egy kedves hívő testvértől kaptam egy hűtőmágnest, amit ő készített. Ki lehet találni, hogy mi volt rajta. Pontosan, ez az Ige! Amikor pedig közeledett a nagy nap, és választ vártak sokan arra a kérdésre, hogy mi lesz a téma, akkor azt mondtam, hogy ez az Ige. Minden nap láttam a hűtőn, látom ma is, és eszembe jutott, hogy nekem középiskolásként mi volt a félelmem, mik voltak a problémáim, milyen meglepő, meghökkentő, megrendítő dolgokkal találtam magam szembe.

Ezeket elmondtam a fiataloknak is ott a találkozón. Meg azt is mondtam, hogy nagy az Úristen kegyelme is, meg azt is, hogy nagyon jó a humorérzéke. Ennek ékes példája vagyok én is. Nagyot nevettek. Én is magamon. De vissza a félelmekhez: a mai fiataloknak is lehetnek félelmeik. Lehetnek meglepő, meghökkentő, megrendítő dolgok, amikkel valahogy meg kell küzdeni. De kérdés az, hogy ezt muszáj feltétlenül egyedül megtennünk? Arra próbáltunk rávilágítani ezen a napon, hogy nem! A segítség ma is attól jöhet, aki kézen fogott annak idején egy édesapát is, és húzta-vonta maga után! És mondogatta neki folyamatosan: Ne félj, csak higgy! Ne félj, csak higgy! Talán nekünk is erre van szükségünk? Hogy mondja valaki, hogy támogasson valaki?

Ebben segített a nyitó és a záró áhítat is. Nt. Koncz Tibor esperes úr a Boldogmondásokat helyezte a szívünkre, Nt. Rácz Péterné Palsák Edit szajoli lelkésznő pedig a nap vezérigéje alapján szolgált. De ez volt az üzenete a szajoli cserkészek bemutatkozásának és szolgálatának is. Mindenkinek nagy hála azért, hogy elénk adta azt, amivel megajándékozta őt Isten!

Remélhetőleg mindenki vitt magával valamit haza erről a napról. Egy hűtőmágnest biztosan! No meg az áll az Énekek énekében: „Tégy engem, mint pecsétet a szívedre…” (Én 8, 6) Pecsétet nem adtunk, de egy kitűzőt igen! Amin szintén ez az Ige van: „Ne félj, csak higgy!” Talán még most nem ad sok mindent ez a mondat. De ha egyszer lesz egy olyan helyzet, ami meglepő, meghökkentő, megrendítő, akkor talán csak elég lesz rápillantani a hűtőre kitett kis szív alakú díszre, a pulcsira felaggatott kitűzőre, hogy megszülessen bennem a mondat, a hitvallás: az Úr velem van!

Hála a sok-sok segítőért, az egyházmegye támogatásáért, a Szentannais tanárokért, a segítő diákokért, mindenkiért, aki beletette a magáét ebbe a napba! Jövőre találkozzunk újra!

Éger Ádám, ifjúsági referens