Felülmúlta a várakozásokat a Nagykunsági Református Egyházmegye ifjúsági napja (ttre.hu)
Derült, nyárias hangulatú napra ébredtünk 2025. szeptember 20-án. Már a simogató napsugár és a kellemes idő előkészítette számunkra azt a napot, amely egyházunkban, az Ifjúság Szolgálatának Évében, a Nagykunsági Református Egyházmegyében egy nagyszerű hangulatban eltöltött eseményt tartogatott. Karcagon, a Szentannai Sámuel Gimnázium, Technikum és Kollégium új épületében fogadtuk az egyházmegyénk által szervezett Ifjúsági Találkozó résztvevőit. Az eseményre közel 140 ifjú testvérünk regisztrált. Az őket kísérő lelkészek, vallástanárok, hitoktatók, valamint a helyszínül szolgáló intézmény pedagógusai és technikai dolgozói létszámával együtt közel 190 fő vett részt.
Nagy izgalommal készültünk erre a napra, hiszen intézményünkben első alkalommal tartottunk ilyen, hitéleti jellegű, sok diákot megmozgató eseményt. Mezőtúrról, Törökszentmiklósról, Karcagról, Kisújszállásról a református egyházközségek által fenntartott középiskolákból, oktatási központokból, valamint a Szajoli Református Egyházközségből érkezők délelőtt 9 óra körül érkeztek az ifjúsági találkozóra és foglalták el helyüket a külön erre a célra berendezett aulában.
A Szentannai Sámuel Gimnázium, Technikum és Kollégium kilencedik és tizedik évfolyamán tanuló és a találkozón résztvevő 36 diák az „Atyám két kezedben” kezdetű ifjúsági éneket énekelte, köszöntve a találkozó résztvevőit. Ezt követően Szűcs Judit igazgató asszony szeretetteljes mondatokkal köszöntötte az esemény minden résztvevőjét. Igazgató asszony beszéde után az áhítatot Nagytiszteletű Koncz Tibor, a Nagykunsági Református Egyházmegye esperese tartotta. Esperes Úr a Hegyi Beszéd boldogmondásait olvasta fel és magyarázta, fiataljaink szívére helyezve a Biblia olvasását, tanulmányozását és hangsúlyozva azt, hogy a boldogság nem külső tényezőkben, hanem belülről, a szívből fakad és a megtérés, Istenhez fordulás a kulcsa mindennek. Esperes úr személyes hangvételű szolgálatát érdeklődéssel és örömmel hallgattuk.
Nagytiszteletű Éger Ádám iskolalelkész, vallástanár, a Nagykunsági Református Egyházmegye ifjúsági referense, az ifjúsági találkozó szervezője keresztyén ifjúsági énekeket hozott a találkozóra, amelyet közösen énekeltünk. Éger Ádám nagytiszteletű úr személyes bizonyságtétellel is szolgált. A fiataljaink megtudták például, hogy egy fiatalember, akinek fejében megfordult, hogy vadászpilóta is lehetne, hogyan lett teológus, lelkipásztor és vallástanár. A gitárral vezetett és kísért énekek pedig a fiatalokat megszólító üzenetekkel emelték lelkünket, szívünket közelebb egymáshoz és Istenhez. Csak néhány ének az elhangzottakból : „Tüzed Uram Jézus…”, „Menjetek be kapuin hálaadással…”, „Isten nevét dícsérem, szívem csupa hála…”, „Szél sodorja, szél zilálja…”, és amit az óvodás korosztálytól kezdve egészen a felnőtt korig szívesen éneklünk bármikor: „Kicsiny kis fényemmel világítani fogok…” Ezt követte az egyházmegyénk területén aktívan működő cserkészcsapat bemutatkozása és bemutatkozó videójuk levetítése, és még az ebéd előtt egy nagy, közös játék az udvaron, a szabadban.
Az ebédet elfogyasztva, 13 óra után öt tanterembe, csoportokra bontva vonultak el a diákok, ahol ifjúsági vezetőkkel és kísérő pedagógusokkal csoportfoglalkozásokra került sor. Ebben az időintervallumban a hozzánk érkezett kísérőknek az intézmény munkáját, épületeinek egy részét, a mezőgazdasággal összekapcsolódó tevékenységét, valamint az iskola múltját és az Iskolamúzeum épületét mutattuk be. Szűcs Judit igazgató asszony is szolgált információkkal, Örsiné Szopkó Márta tanárnő pedig részletesen is bemutatta az iskola múltját, az itt folyó oktató-nevelő munka történetét és információkkal szolgált az Iskolamúzeumról is. Visszaérkezve az aulába a csoportok is visszatértek a közös foglalkozások után, ahol nemcsak tartalmas időt tölthettek, hanem egymással is ismerkedtek, barátkoztak. Hisszük és reméljük, hogy a személyes kapcsolatok, vagy éppen most kötött barátságok által a diákok egymáshoz is közelebb kerültek és megélhettük, hogy a református közösség mindenhol egy nagy, összetartó közösség, Isten népe és „egy nagy család” tagjai vagyunk. Az ebéd mellett a nap folyamán a résztvevők pogácsát, péksüteményeket, ásványvizet, üdítőt fogyaszthattak. A záró áhítaton nagytiszteletű Rácz Péterné, a Szajoli Református Egyházközség lelkipásztora, a Törökszentmiklósi Református Oktatási Központ hitoktatója szolgált. Előtte és utána is öröméneklés volt Éger Ádám vezetésével. Így zártuk ezt a csodálatos, lelkünket gazdagító napot.
Hálás szívvel köszönjük a fenntartó Karcagi Református Egyházközség, nagytiszteletű Koncz Tibor esperes úr, a program főszervezője, a Nagykunsági Református Egyházmegye esperesének támogatását, nagytiszteletű Éger Ádám támogatását, szolgálatát, nagytiszteletű Rácz Péterné lelkésznő Igehirdetését. Köszönjük a Szentannai Sámuel Gimnázium, Technikum és Kollégium pedagógusainak, technikai dolgozóinak az „előmunkálatokat” pénteken és a nap folyamán nyújtott minden segítséget ! A finom ételek készítését az intézményünkben működő Pethő Vendéglő konyhai dolgozóinak és vezetőjének!
Sok ember lelkes, fáradságos és áldozatos munkájának eredménye, hogy igazán áldott és tartalmas napot tölthettünk együtt Isten kegyelméből. Éger Ádám, a Nagykunsági Református Egyházmegye ifjúsági referense elmondta, hogy előzetesen nem számítottunk ilyen nagy számú érdeklődő fiatalra! Hála legyen érte Istennek, hogy ilyen szép számban együtt voltunk! Hálásan köszönjük a Nagykunsági Református Egyházmegye és nagytiszteletű Koncz Tibor esperes úr támogatását! Mindenki nevében írhatom, akik részesei voltak ennek a találkozónak, hogy „Isten nevét dícsérem, szívem csupa hála!”
A Nagykunsági Református Egyházmegye a következő évben is szervez ifjúsági találkozót az egyházmegyénk területén működő középiskolák diákjai részére. Reményünket fejezzük ki, hogy a következő helyszínen is ott lehetünk és találkozhatunk! Isten áldása legyen az iskoláinkban végzett minden tevékenységen és szolgálatainkon! Mindenért Egyedül Istené A Dicsőség!
Répási István, vallástanár
Kapocs25 refresh
„Ne félj, csak higgy!” (Mk 5, 36) – Márk evangéliuma egyik legdrámaibb történetének kulcsmondata ez. Egy rettegő édesapa félelmére adott válasz ez Jézustól. Retteg az apa, mert a lánya van veszélyben. Ha nem érnek oda Jézussal időben, félő, hogy meghal a gyermek. Majd jön egy asszony, aki feltartja, és jön egy küldöttség is, akik elmondják, amit nem akart hallani:
Leányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert?
Jézus pedig ezzel a fenti mondattal válaszol. Meghökkentő, megrendítő, meglepő – és még kereshetnénk a szavakat.
De miért pont ez a mondat? Miért pont ez lett ennek az idei ifitalálkozónak a jelmondata, Igéje, vezérfonala? A válasz nagyon triviális: egyszer, még januárban, egy kedves hívő testvértől kaptam egy hűtőmágnest, amit ő készített. Ki lehet találni, hogy mi volt rajta. Pontosan, ez az Ige! Amikor pedig közeledett a nagy nap, és választ vártak sokan arra a kérdésre, hogy mi lesz a téma, akkor azt mondtam, hogy ez az Ige. Minden nap láttam a hűtőn, látom ma is, és eszembe jutott, hogy nekem középiskolásként mi volt a félelmem, mik voltak a problémáim, milyen meglepő, meghökkentő, megrendítő dolgokkal találtam magam szembe.
Ezeket elmondtam a fiataloknak is ott a találkozón. Meg azt is mondtam, hogy nagy az Úristen kegyelme is, meg azt is, hogy nagyon jó a humorérzéke. Ennek ékes példája vagyok én is. Nagyot nevettek. Én is magamon. De vissza a félelmekhez: a mai fiataloknak is lehetnek félelmeik. Lehetnek meglepő, meghökkentő, megrendítő dolgok, amikkel valahogy meg kell küzdeni. De kérdés az, hogy ezt muszáj feltétlenül egyedül megtennünk? Arra próbáltunk rávilágítani ezen a napon, hogy nem! A segítség ma is attól jöhet, aki kézen fogott annak idején egy édesapát is, és húzta-vonta maga után! És mondogatta neki folyamatosan: Ne félj, csak higgy! Ne félj, csak higgy! Talán nekünk is erre van szükségünk? Hogy mondja valaki, hogy támogasson valaki?
Ebben segített a nyitó és a záró áhítat is. Nt. Koncz Tibor esperes úr a Boldogmondásokat helyezte a szívünkre, Nt. Rácz Péterné Palsák Edit szajoli lelkésznő pedig a nap vezérigéje alapján szolgált. De ez volt az üzenete a szajoli cserkészek bemutatkozásának és szolgálatának is. Mindenkinek nagy hála azért, hogy elénk adta azt, amivel megajándékozta őt Isten!
Remélhetőleg mindenki vitt magával valamit haza erről a napról. Egy hűtőmágnest biztosan! No meg az áll az Énekek énekében: „Tégy engem, mint pecsétet a szívedre…” (Én 8, 6) Pecsétet nem adtunk, de egy kitűzőt igen! Amin szintén ez az Ige van: „Ne félj, csak higgy!” Talán még most nem ad sok mindent ez a mondat. De ha egyszer lesz egy olyan helyzet, ami meglepő, meghökkentő, megrendítő, akkor talán csak elég lesz rápillantani a hűtőre kitett kis szív alakú díszre, a pulcsira felaggatott kitűzőre, hogy megszülessen bennem a mondat, a hitvallás: az Úr velem van!
Hála a sok-sok segítőért, az egyházmegye támogatásáért, a Szentannais tanárokért, a segítő diákokért, mindenkiért, aki beletette a magáét ebbe a napba! Jövőre találkozzunk újra!
Éger Ádám, ifjúsági referens